Hol vannak a kések?
Miért támogatom évek óta az SOS gyermekfalvakat?
Rendszeresen kapok leveleket és persze sárga csekkeket is az SOS gyrmekfalu Magyarországi alapítványának szervezetétől.
Minden hónapban amikor postán adom fel a rezsi csekkeket. A csekkáradat végére oda kerül a gyermekfalvaké is más adomány gyüjtő szervezetek csekkjével együtt.
Mivel nem szeretem a fém pénzeket így két legyet ütök egy csapásra. Nekem soha nem kell semit visszaadni a postán csekkbefizetéskor. Na ez az amit soha nem értenek a postás hölgyek.
A módszerem a következő: Összeadom a rezsi csekeket és a felfelé kerekítek 10-20-30.000Ft-ra. A felkerekített hiányzó összeget forintokat osztom el az adománygyűjtő szervezetek között.
A legutóbbi SOS gyermekfalu levele aranyos és rémisztő is volt egyben. Gondoltam megírom mindenkinek akit érdekel egy súlyos traumán átesett kisgyerek története.
„Imi 5 évesen tél közepén került SOS családjába nevelő anyukája kedvesnek könnyen beilleszkedőnek ismerte meg.
A kisfiút az óvodában csendes inkább visszahúzódó de nem zárkózott kisgyermeknek látták a dadusok. Anna Imi SOS anyukája a férjével és a többi gyerekkel a karácsonyi sütés főzéshez készülődött ekkor furcsa dologra figyeltek fel.
A kések kezdtek eltűnni a házból egyszerűen szépen lassan minden éles késnek nyoma veszett!
A családtagok tanácstalanul nézték egymásra. Imi szokatlanul csendes volt csak figyelte, hogy mi történik körülötte. A nevelő anyuka rákérdezett nála is, nem tud-e valamit a késekről?
Ekkor a kisfiú nagyon nehezen a fülébe súgta félénken.
- Eldugtam előled a játékok közé, hogy ne legyen bajod…
Anna ezt nem értette és felhívta a gyámügyet, hogy többet megtudjon a kisfiú múltjáról. Lassan kirajzolódott előtte Imi korábbi élete.
Imi édesanyja szerette fiát de súlyos pszichés gondokkal küzdött és amikor a betegsége legyőzte őt már nem tudta mit csinál szinte kifordult magából.
Imi csak annyit érzett, hogy ez egy másmilyen anyuka egy dühös kétségbeesett Anyuka aki kivetkőzve magából üvölt és bántja magát……….
Egyszer iszonyú dolog történt. Az anyuka Imi szeme láttára egy késsel elkezdte magát vágdosni és szúrkálni, amitől a kisfiú nagyon megijedt.
Mit csinál anya? Imi elbújt a szobában és gondolkozott mit tudna tenni?
Az az ötlete támadt,hogy eldugja a késeket, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Na de hova?
Kitalálta, hogy olyan helyre teszi amit anyukája sem ér el. Fel dobálja a legmagasabb szekrény tetejére.
Imit ezért kellett kiemelni a családjából és így került a nevelőszülőkhöz.„
Vajon hány évre, mennyi szeretetre és gondoskodásra lesz szüksége Iminek ahhoz, hogy ő is félelmek nélkül felszabadultan élhessen mint a többi gyerek?
A legtöbbünk nem is gondolná, hogy egy gyermek élete korai szakaszán miken mehet keresztül. Pedig vannak ilyen és ettől még sokkal durvább esetek is amiket közvetlen közelről saját segítő utamon hallottam és tapasztaltam már korábban is.
Ilyenkor rögtön bevillan a kérdés, hogy akkor mások ezek szerint nem úgy nőttek fel mint én?
Másoknak lehet, hogy nem is volt apja és anyja?
Lehetséges, hogy őket nem is szerették vagy nem eléggé amikor gyerekek voltak?
Én teljesen egyetértek az SOS Gyermefalvak szellemiségével. Továbbá nekem nagyon fontos, hogy etikus és bárki által bármikor ellenőrizhető számonkérhető gazdasági szervezetet támogassak.
Sajnos korábban értek már csalódások az adománygyűjtésekkel és azokat szervező szervezetekkel kapcsolatban de azt majd egy másik posztban talán megírom okulásul.
Ha úgy gondolod, hogy többet szeretnél róluk megtudni akkor itt megteheted:
